ALKÍMIA
Kedves sorok. Nem sok, nem kevés. Épp annyi, hogy táplája bennünk a reményt. Egy gondolatnyi törődés, egy árnyalatnyi kétség, halvány lehelete a szerelemnek - így tökéletes.
Nincs alkímia, nincs boszorkányság, nincs semmi, ami precízebb ötvözetben adhatna táplálékot a léleknek.
Ilyen tehát, amikor megszólítasz. És ezt akartam hallani. Mert hidd el, jó ez nekem. Jó, mint soha. Mint ha meghaltam volna, és már nem érdekelne a feltámadás.
Oly csöndes itt veled.
Minálunk nem lakik félelem.
