ÉS NEM TUDOM
Nem, eszem ágában sincs félni. És szó nincs arról, hogy visszafordulnék most, amikor előttem áll a legszebb, a legnagyszerűbb, ami létező. Akkor sem, ha ez az a perc, amely soha nem lehet jelen idő, akkor sem, ha mindez ezerszer volt, és én nem emlékszem, nem tudom, találkoztam-e már veled egyáltalán.
Ahhoz ugyanis, hogy tökéletesen megragadjam a pillanatot, nem mérhetem kávéskanállal a szerelmet. Nem helyezhetem kettőnk tányérjára a gondolatot és a gondokat, mint rossz gardedám, hogy megőrizzem lelkünk szüzességét. A mi szerelmünk ugyanis nem ismer elmúlást. Nem élek nélküled - ennyi minden bűbáj.
Holnapok? Jövők? Miféle rosszízű tréfái a véletlennek, ami megtörhetné a varázslatot?
Én nem hiszek. Nem remélek és nem szeretek. Én ebben az országban már csak élek. Én ebben az országban már csak feltámadhatok.
és nem tudom
2008.12.07. 09:12 | hanah | Szólj hozzá!
Címkék: nem emlékszem
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eliyah.blog.hu/api/trackback/id/tr62808814
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
