APA
(Sylvia Plath – Daddy)
Egy vers, ami itt dübörög az agyamban, végigszalad az idegszálaimon, hogy kétségbeesetten magamra húzzam a takarót és zokogjak, mint még soha, és hiába minden, nem hagy nyugodni, felriaszt, amikor elér az álom, amikor menekülnék előled és mindenki elől, aki horogkeresztet visel és gyűlöl engem, és legszívesebben megfeszítene ugyanazon a kereszten, amelyen Őt feszítettem meg én, a hűtlen, a hitetlen, a zsidó.
Egy vers.
Benne fájdalom, keserűség és lázadás.
