NEM TUDHATOM
Igen, hiszek benned.
Abban, hogy elronthatok még mindent, hogy bármelyik pillanatban eltűnhetsz és én nem tudom, álmodtalak vagy voltál valóság, és azt is hiszem, hogy jó veled, és elhiszek neked bármit, még azt is, hogy Isten küldött, csak azért, hogy lássa, mennyire bolond vagyok, de elhiszem azt is, hogy írásról beszélgetünk, meg világokról, amelyek jelenvaló, mondj bármit, elhiszem, ma ilyen kedvemben vagyok.
És kezdelek szeretni, és kezdesz érdekelni, és bár nem tudhatom, mert nincs dolgom kérdésekkel, és már a szót sem értem, kezdem azt hinni, jó ez így, és egyre jobb nekem veled, csak kérlek, ne ítélj, mert ez az egyetlen, ami fáj.
Az egyetlen, amiben nem hiszek.
