HÉTFŐK ÉS NAPOK
Istenem, mennyire várom!
Mintha az egész életem,
egyetlen órára,
egyetlen pontba sűrűsödne.
És valóban fontos nekem.
Nem azért, hogy a szeretőm legyen.
Nem azért, hogy megoldjon bármit,
mert nem oldhat meg semmit soha.
De szeretném.
Nagyon szeretném,
hogy Ember legyen.
Férfi, aki egész valómat érzékeli,
és lélekben, szívben ismerős.
Persze az sem utolsó, ha szeret.
Hiszen az megkönnyíti a percepciót.
De mert nem vagyok Aminah,
és nem is Eliazar találkozik veled,
nem akarok semmit,
csak ami tökéletesen őszinte,
ami a természetünkből fakadóan szép és igaz.
A sors ráérőn várakozik.
Nem teszek semmit, a percet elengedem.
Hiszek neked.
És hiszek önmagamban.
És várom,
hogy egyszer hétfő legyen.