TISZTA ŐRÜLET
Micsoda forgalom! Képtelenség írni! Írás? Még gondolkodni sem tudok!
Persze, ennek is megvannak az előnyei. Például, hogy arra sem gondolok, amire egyfolytában gondolnom kell.
Csengők, teremcserék, hol a napló, komámasszony, elkészült az ügyeleti rend, maradsz-e délután, BKV sztrájk, troli, metró, tiszta őrület.
És ki-be futkosás. Hogy az a Magasságos nem képes őket megtartani a valagukon! És közben percenként elmegy valaki az asztalom mellett, hogy mit írok. Na, mégis mit? Mi a fenét írhatnék? Nyilván az óráimra készülök. Vagy nem. De mi köze hozzá? Azért, mert hétfő van, és mindenki rettenetesen sztahanovista, én még hadd legyek hülye.
Még fél óra. Már annyi sincs. Add Istenem, hogy megjöjjön az eszem! Add, hogy érdekeljen a passivum, a presens meg a többiek. Aztán már jobb lesz. Csak addig segíts!
