CSILLAGOK
Tehát Nő vagy, és magányos, és nem jött még el a Nap.
Eljön, tudom. Hidd egész szíveddel. Várd Őt testeddel és lelked minden vágyával. El kell jönnie.
Olyan vagyok, mint a kötéltáncos. Most ég és föld között egyensúlyoz a pillanat, és Te, az örökéletű , összetévesztesz engem testvéreiddel.
Ki tudja, talán már holnap a sötét mélységbe ájulok, míg te ott ragyogsz majd a halhatatlanok között időtlen időkig.
A csillagok olykor évezredekig járják magányos útjukat, de nem zuhannak a a földre. Mert akkor soha többé nem találkoznak a többi égitesttel.
Kérlek, emlékezz! Ne felejtsd el a Nap tüzét! És reméld őt, és várd! És meglátod, életben maradsz!
