DAIDALOSZ ÖRÖKSÉGE
Nem tudom, miért játszanának velünk az Istenek.
Talán igaza volt Daidalosznak, aki embert ölt, de sohasem látta a Nap ragyogását, sohasem érezte a lángok csókjait, csakhogy én nem így akarok meghalni.
Én abban az izzó tűzben szeretnék élni, amely a szívemig hatol, hogy porig égessen mindent, ami volt, és ami nem lesz soha, majd megszűnni, elveszni a sötét habokban mindörökre.
A tenger hullámai olyan végtelenek, mint az ölelésed. A zuhanás, amely a mélységbe zár, amikor elér a hang és a fény, és ott állsz előttem Te - a Titok, a Magány, a Vágy.
