hanah - lezárt blog

TÉKOZLÓ PAZAR GONDOLAT

 

Mit tegyek, hogy senki ne tudjon rólad?

Nem akarom, hogy érezzék, lássák rajtam, hogy minden kép, minden hang hozzád vezet, és hogy ami eszembe jut, mind tékozló, pazar gondolat, ha csak megérintenek, már mosolyognom kell, és épp ez az, amit nem akarom, hogy lássanak, hogy a mosoly és amikor összerezzenek és megrázom magam, te vagy.

Mostanában nehéz odafigyelnem arra, ami körbezár. Gyakran elnézem, ahogy beszélnek, nekem magyaráznak valamit, de egyetlen szó, egyetlen hang nem éri el a lelkemet. Vajon észreveszik-e, hogy nagyon, csillagévekre távol vagyok?

És mégis, az órák mintha maguktól járnák be útjukat, mintha a gyerekek tudnák, hogy ugyanúgy eltévedtem, mint ők, és most sietnek, hogy a segítségemre legyenek, okos kérdésekkel, türelmes, bátorító szóval vezetik a beszélgetést, s a végére, alig hiszek a szememnek, minden megtörténik, minden elhangzik, aminek történnie kell, csak éppen ezerszer szebben, ezerszer több szeretettel és áldással, mit máskor, amikor józan vagyok.

Így szeretném, ha maradnál, örökre. Féltett szerelmem, elrejtett, megőrzött pillanat. Aki magad sem állhatsz kettőnk közé, mert szellem, álom lény vagy nekem, még akkor is, amikor valóság, amikor megérintesz, és szeretsz, és átölelsz.