ÍGÉRET
Igaz volt minden szó. És eltévedtem, és már nincs tovább.
Amikor Feri elhagyott, a szívem megszakadt. Nem értettem, miért játszott velem. Mi örörmöt adott, hogy fájdalmat okoz. Hiszen nem volt semmim. Nem voltam több, csak sebezhető.
Gyönyörűen írt. És sosem nekem. Pedig ezt ígérte. Hogy lyukat beszél a hasamba. És semmit, semmit nem beszélt.
És sírtam. Hónapokon át csak sírtam. Nem tudtam tanítani. Nem tudtam élni.
Aztán jött a Megváltás.
Y., aki kedvesen szólt hozzám. És azt mondta, nem ígér. És csak a szavaiért elmentem volna vele bárhova.
És ugyanez történt. Előbb beszélt, aztán elhallgatott. A kedves szavak éppoly hirtelen apadtak el, ahogyan egykor áradni kezdtek felém.
És tudom, a múlt is láttat. De látok én is. És hát a választásaim. Basszus! Miért? Hogy ne értsek semmit?
Kérlek Titeket! Jeruzsálem Férfiai, kérlek titeket, szívem utolsó erejével! Szóljatok! Ne hagyjátok, hogy beburkoljon a csend! Kérlek titeket, a nőkre, akiket szerettetek, a leányokra, akiket nemzettetek! Ne tegyétek ezt! Szóljatok!
