DEJA VU
Ismét egy bejegyzés, amit nem akartam leírni. Itt van, megtörtént. És most nem tudom, hogyan magyarázzam meg, hogy nem szól senkinek, még önmagamnak sem, és nem több, mint múló pillanat, olyasmi, mint amit már láttunk egyszer.
És talán valóban nem más, csak a múlt kísért.
Álarcban álarc nélkül
Különös. Tegyük fel, csalódtam benned. És jól figyelj, mert nem vagy, még ismerős sem. Én mégis hittem a hangulataidat. Még a bölcselkedésedet is komolyan vettem. Aztán beleolvastam egy könyvbe, és az állt benne, hogy vigyázzak veled, mert maszkot viselsz. És most nincs jó kedvem. Mert elővettem a fényképedet, és valóban álarc van rajtad. Sajnálom. Nekem csak egyszer szokás hazudni. A második fölösleges.
Ki tudja. Talán valóban nem más, csak a múlt kísért.
