NE KÉRD, HOGY ELVESZÍTSEM
Itt áll előttem megint.
Megvan mindene.
Otthon, asszony, gyerek.
Mit akar vajon?
Miért tesz kockára mindent?
Miért szeret?
Talán megállítanom kellene?
Emlékeztetnem arra, hogy a vesztébe rohan?
Hogy nem én vagyok talán, akire várt?
Hogy játéka vagyok mindössze a gonosz hangulatnak?
Nézem.
Olyan szép.
Olyan megejtően ártatlan.
Uram, ne kérd, hogy elveszítsem!
