A KÉTSÉGBEESÉS GOLGOTÁJA
Előhang
Kérlek, bocsásd meg, amit írok. Ismét az árnyékszemélyiség, a tékozló kölyök beszél belőlem. Én csak elmondom, amit kér, és közben zavarban vagyok. Mi közöm nekem magamhoz?
Démonok kezében
A töredékek, amelyek itt következnek, akkor születtek, amikor nem voltál velem. Nagyon féltem. Nagyon rossz volt, és azt hittem, nem élem túl.
Előbb a fájdalom, aztán a düh és a dac, és velük az öngyűlölet, majd e három tébolyult hullámai sodortak olyan vidékre, ahol csak holtakat látni, míg végül a Golgotához értem. Nagyjából ez az a pokol, amit bejárok, valahányszor magamra hagysz.
És persze túljutok rajta. És egészen addig, amíg itt vagy, nem fordulhat elő. De tudnod kell. Hogy nap mint nap, percről percre, szörnyetegekkel és démonokkal kell megküzdenem ahhoz, hogy várni tudjak rád, hogy túléljem, amíg távol vagy, hogy ne veszítsem el végképp az eszméletemet, és hogy valamennyire működőképes legyek.
Mert ha megőrülök, nem lesz, aki szeressen téged. És nem leszek én sem. Pedig még vagyok. És nagyon szeretlek.
Egészen
Kicsit remegek. Hat óra telt el, és semmi jel. Őrület. Nem lehet velem beszélni, ideges vagyok, ingerlékeny. Azt ismételgetem magamnak, nem szabad, nem keresem őt, ha le kell vágni a kezem, hát levágom, nem írok, mert ha ő nem akarja, nincs tovább, kizsarolhatok egy-két találkozást, de akkor még jobban fáj, ha elveszítem, tehát nem, csak, ha szeret, ha igazán, mindent feladva, mindent feláldozva, az egész világnál jobban szeret.
Mert szeretőm volt elég. És férjem is volt. Több, mint kellene. Nem dicsekvés, inkább szégyen. Hogy valamire mindig jó vagyok. Valamelyik részem még ma is megfelel. Csak nem én. Nem minden áron.
Márpedig elegem van a "szeretlek, ha" című rémmeséből. Egyszer életemben azt akarom, hogy úgy szeress, hogy mindent adj semmiért. Hiszen te is úgy kellesz nekem. Ahogy vagy. Egészen. Minden feltétel nélkül. Ha kell, meghalok érted, ha kell a lelkemet, a szívemet ölöm meg, ha kell, megtagadom önmagam.
Mert nem rész szerint vagyok a tiéd. És nem akarok rettegni, hogy egyáltalán látlak-e. Nem. A szívem túl gyenge és túl erős ahhoz, hogy tárgy legyek. Még ha a szeretet tárgya is. Ahhoz meg túl büszke, hogy itt, a közömbös oldalakon zokogjam el neked a bánatom.
Tehát ez az utolsó alkalom, hogy írtam. Befejeztem. És amíg nem jössz, és nem mondod azt, hogy az életed árán, az üdvösséged árán is kellek neked, egy betűt sem látsz. Tőlem semmiképp.
A valóság színe, amire nem sokan mondanák, hogy rózsás
Levél, megint levél.
Hogy hiányzom. Meg hogy nincs indokod. Meg hogy ketrecben élsz. Meg hogy fárasztó volt az éjszaka.
Azt meghiszem. De azért nem egészen értem. Arra, hogy reggelig a dámát furikázd, nem kellett indok.
És hogy ketrecben vagy? Na ne! Mégis mit akarsz? Hogy összetegyem a két kezem és imádkozzam érted? Imádkozzam, hogy könyörülj rajtam, mert meghalok?
Azt hiszed, napokig nem látni, aztán lenni áthelyezve, valami bizonytalan nem-létezőbe, mert úgy érzed, más fontosabb - ez nem maga az őrület? Azt hiszed, ez nem ketrec? Nem kelepce?
Mit tegyek? Sírjak? Fogjak egy kötelet? Mégis mit? Írjam, hogy szeretlek?
Nem számít neked! Ahogyan a ma éjszaka sem számított! És a délután sem! És semmi sem!
Mert hogy velem legyél az nem Mások és a Rend mögött, de mindenek mögött áll!
Hát akkor tudod mit? Van egy ötletem. Ne keress indokot. Hagyd, hogy ne legyek. Hagyd, hogy elmúljak, ahogyan nem voltam.
Végülis mindegy.
Ha nem szeretsz, minek?
Ez itt a Föld
Tévedtem, csak kétszer feküdtél le velem. Szóval egészen jól alakul a rekordok könyve. Ez már majdnem annyi, mint ha felhoztam volna valakit éjszakára. Ez igen! Ehhez azért kell ötven év, hogy eljussak ide! Mi jöhet még? Hogy be sem mutatkozik? Vagy leszólít az utcán és meghívom őt egy dugásra? Mert télen hideg az ágy? Mert nyáron nem jó egyedül?
Uram Isten! Térj magadhoz! Ez itt a Föld! Nem a hercegek birodalma! Cervantes halott és Dulcinea csak álom. És ahogy elnézlek, te se vagy más, mint ócska konyhalány.
Utóhang
Éjfél is elmúlt. A gonosz szellemek mind elpihentek. Tükrömbe nézek - téged látlak. Szeretlek, nagyon szeretlek, kedvesem.
