ELMÚLT HÁROM
Elmúlt három, és még mindig nem sírok.
Hiszek? Remélek? Várom a csodát?
Önmagában már az is csoda,
hogy nem esem kétségbe.
Nem érzem úgy, hogy elfelejtettél,
hanem gondolok rád, és tudom,
ha egyetlen lehetőség volna,
hogy láss, már itt lennél.
Ennek azonban nagyon is földi oka van.
A szó és az érintés.
Hogy a hangoddal megvigasztaltál és erőt adtál nekem.
Máskülönben halál fia volnék.
Így azonban szerelmed vagyok -
hűséges kedvesed.
