A SZERELEM GYÖNYÖRE

Tudhatok-e bármit?

Túl azon, hogy szép vagy, a szavaid megigéznek, a világ, amelyet látsz olyan, akár az angyalok földje, túl ezen, és túl mindazon, hogy szeretlek, tudhatom-e például azt, hogy mit szoktál reggelizni,  hogyan vágod a körmödet, szoktál-e beszélgetni vacsora közben, meg ilyesmi?

Vagy mindez felesleges.

Jó, legyen ez szoba, tilalom, ahova én nem léphetek. De akkor arról mesélj, mit tegyek, hogy kilépjek ebből a földi testből, bejárjam veled a csillagos eget, gyönyörködjem a mennyei óceánban, napfürdőzzem a fényben, amely Isten gyönyörűségéből fakad!

Ezt legalább kérhetem?

Vagy várjak csendben. Szótlanul és talán hiába. Mert ez az a próbatétel, amelyről a Rend beszél, mondván, csak az bírja a szerelem gyönyörét, aki legyőzi magában a gyönyör szerelmét, és csak az tud hallgatni, aki elhallgattatja a vágy szavát.

Hát tényleg ezt akarod? Komolyan? Egészen biztosan?

Ha igen, a kedvedért ezt is megfontolom.