EGYSZER, VALAHOL, VALAMIKOR
Hidd el, nem fáj. Már tudom is, mi volt. Csak még nehezemre esik a beszéd. Még lassabban mozdul a kéz, meg aztán nem is akarlak terhelni az ügyes-bajos dolgaimmal.
Biztosan neked is nehéz. Pedig, tudod, örökre tiéd vagyok. Úgyhogy ne is törődj a rémületemmel. Elmúlik majd. Mint minden, amit nem táplálunk. És miért kételkednék a szavadban. Nem adtál rá okot.
Szeretlek, és egyszer veled leszek.
Nem tudom, hol.
Nem tudom, mikor.
Egyszer, valahol, valamikor.
