MEGY FEL A LÁZAM
Megy fel a lázam. Ez nem jó. Már a torkom is fáj. Akkor ennek most lőttek? Mármint annak, hogy találkozunk? A fejem lüktet, kivételesen nem a hülyeségtől. Hanem azoktól a láthatatlan zöld izéktől, amiket vírusnak nevezünk, de többségünk szerintem amolyan miniatűr bolháknak képzel, pedig hát a bolha nem tud a vérben szaporodni. Na, mindegy. De legalább hányingerem is van.
Akkor most mi legyen? Összeszedem vajon reggelig magam? Hát persze! Csak előbb még játszom egy kicsit. Mert ma egész nap nem játszottam. Egész nap csak sirattalak téged, meg a mi egyetlen szerelmünket, és ez teljesen lefárasztott. Annyira, hogy most lazítanom kell. És mert Blaha Lujza szabadságra ment, Phaedra kitombolta magát, Júlia pedig épp most itta ki a mérget, végre magam vagyok!
A hangszórókból Nina Simone énekel. Klassz csaj. Tuti, hogy őt se bírták a férfiak. Nem hinném, hogy menetrendszerű pontossággal osztotta volna be az érzéseit. Szóval vagyunk egy páran, fúriák. De legalább szeretni tudunk. És ha nem tetszik, lehet újságot olvasni, meg tévét nézni, Lilithet pedig nyugodtan elfelejtheted.
Vagy elteheted a fényképemet. Legalább lesz miről mesélj az unokádnak, aki, jobb, ha ezt előre tudod, az én véremet örökölte. És valahányszor ránézel, eszedbe jutok majd, és nem fogod megbocsátani, hogy annyiszor öleltél, és most hagyjuk, hogy megöljenek.
