EGYETLEN SZÓ
Hazamentél. És az az egy szó, az az átkozott hangegyüttes itt cseng a fülemben, üvölt, dübörög, széttépi az idegszálakat, az emlékeket, egyre csak azt mennydörgi: "HAZA!"
Mondhatnám persze, hogy semmit nem jelent, hogy anyáim megtanítottak, elviseljek mindent, hogy a szeretet hosszútűrő, mondhatnék annyi mást.
És nem tudok mondani semmit. Még azt sem, hogy ez így nem jó. Mert akkor elveszítelek.
