AMOR DEI
részlet Lilith naplójából
És most a feloldás.
Amíg erőre kapok, leátkozom az ég csillagait a fellegekből, a mennyek boltjáról Téged, és megfosztalak a sarki fénytől, amely istenné varázsolt az alkonyég alján, hogy detronizáljalak, demisztifikáljalak, hogy könnyebb legyen elviselnem, hogy nem szeretsz.
Ennyit a gyászról.
Azután fölegyenesedem, megrázom magam, hajam feketén omlik az éjbe, beterítem a mindenség pamlagát, már nem ér el fájdalom.
- Szeretlek, Kedves. Szeretlek határok nélkül, mert kettőnk között csak az a néhány évmillió áll, meg az a tengernyi mérföld, hogy elválasszon bennünket örökre, egymástól, egymás által.
- Miért ne szeretnél? Nem voltam, nem leszek, nem marad más, csak vágy.
"Tu ergo . . . es ille qui in diversis ritibus differenter quaeri videris et in diversis nominibus nominaris, quoniam uti es manes omnibus incognitus et ineffablis"*
* Nicolas de Cuse, De pace fidei, § 5
