A PÁRDUC
Nincs többé éjszaka.
A ma este nem a Tiéd.
Elhagytál, elvesztél, Gyönyörű Kísérőm.
Oroszlán Szelídséged cserben hagyott.
Kígyó Bölcsességed csapdába esett.
Sas Bátorságod a hegyeken túlra menekült.
Ölembe nem hajtja fejét a bűvölet.
Kezemre nem hullajtja könnyét a szánalom.
Ajkam elnémul.
Látod, a nap is elmúlt.
Rettegés bujkál.
Szomorúság és halál vezeti kézen fogva a Gyermeket.
Te volnál Ő?
Te volnál, aki szeret?
A fák árnyékában Párduc ólálkodik.
A tálkába tejet öntök.
Ő is csak lelkes állat.
Azután hozzásimulok.
Átölelem a nyakát.
Rövid, durva szőre az arcomhoz ér.
Szaga betölti orromat.
Boldog vagyok.
Holnap Istennel ebédelek.
Azzal, aki ma este nem köszön.