TALÁLKOZÁS ÉS HARANG
Álmodom. Hogy velem vagy, hogy kézen fogsz, hogy szólítasz engem. A név, amely iniciáléiban a régi, jelentésében új, reményteli. A hitvesed vagyok. Hűséges, bolondos, odaadó társ.
Amint az ezer holdak közt sétálok Veled, csillagok és istenlények útján, a gyűrű lángra lobban, kígyóként fonja be szívünk aranyát, izzó parázzsal szórja a szélbe a szót - szeretlek, és nekem tetszik, nekem jó - mi így vagyunk.
Nem tudom, meddig tart. Nem tudom, mert örökkévaló. De legalább hetven évig. Aztán hozzád megyek, megint, hogy ásó és kapa és nagyharang se válasszon el bennünket soha, és megkezdődik a nász, amelyről csak annyit, hogy boldogan élünk, amíg a világ világ és még ezeregy éjszaka, de erről majd később, amikor elcsöndesül az est.
