HTML

idolum diabolicum

2009.05.30. 20:29 | hanah | Szólj hozzá!

IDOLUM DIABOLICUM

 

Mintha körbe, egyre csak körbe repültem volna. Míg végül megszédültem, és most, a zuhanás után, tehetetlenül és tétlenül nézem, amint körém sereglenek a madarak, éles csőrükkel belém-belém hasítanak, nem bánom, félig-meddig már amúgy is halott vagyok, de mintha éreznék még. Nem fájdalmat. Ez már nem az. Lassan már a félelemnek sincs felettem hatalma. Csak a kérdés. Csak az nem enged még nyugodni.

Repülnék! Bár újra szárnyalnék Veled! Féltelek. Hamis várakat építünk, múlatjuk a soha vissza nem térő időt, és hisszük, van még mit egymásnak mondanunk. Pedig nincs már, csak csend. Olyan sűrű, olyan rettenetes, hogy a szavak nem tudnak áttörni azon a némaságon.

És mégis szerettem Őt. Szerettem, pedig nem volt soha. Nem láttam, nem ismertem, de hittem, hogy szeret, és olyan hálás voltam, annyira szánalmasan boldog, hogy szeretnem kellet. A fájdalomért, a félelemért. Azért, mert szerettem.

 

Címkék: bálványimádás

A bejegyzés trackback címe:

https://eliyah.blog.hu/api/trackback/id/tr991153755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása