ÖRÖKKÉ ITT
Nem bírom. Nem tudom kivárni.
Beszedek valamit, hogy múljon az idő, a semmi, ami csak a tudat számára létezik, de pokollá teszi a létezést, mert nem engedi, hogy ott legyek, veled, aztán már tényleg mindegy.
Jöhet az önfelejtés, a kábulat, a semmi, a semmit nem akaró enyészet, csak ezt ne, csak ne most!
Felejts el engem! Hagyj elmennem! Engedd, hogy ne érezzelek!
