EZ VISZONT MÁR OLYAN SZOMORÚ
Azt hiszem, elég.
Nem érzem már az eltökéltséget, hogy megosszam veled a félelmet, hogy elmondjam, honnan jöttem és honnan megyek - soha.
Mi közöd hozzám? Mi közöd neked az egészhez?
Aztán eszembe jut, hogy szomorú vagyok. És hogy azt olvastam: "Ez viszont már olyan nagyon szomorú..." És persze másról szól. De valóban az.