FARKASVÉR
Ma valahogy az egész nem érdekel. Látom, próbálod összerakni az életed, te is, mint a többi, mint ha magamat látnám.
Mondd, még mindig hiszed, hogy te meg én, akik soha, egyetlen percre nem felejtettük el, hogy társ- és hontalan vendégei vagyunk a napnak, hiszed, hogy mint a mesékben, egymásra találunk és élünk boldogan?
De hiszen ezért kellett, hogy elhagyjuk egymást. Mert az olyanoknak, mint mi, nem terem éden. Mi azért jöttünk, hogy ne találjuk meg a bölcsek kövét.
Egyébként, mi magunk vagyunk a kő. Na persze ne gondolj semmi méltóságteljesre. Annyi itt a sár és a hordalék, hogy az atyaisten se látná meg homlokunkon a bélyeget. De azért mégis. Az ősismeret egy-egy darabkáját hordjuk a szívünk helyén és ezért - testvérek vagyunk.
Vagyis fölösleges találkoznunk. Én, köszönöm, megvagyok. És szerintem mások is. Minek bonyolítsuk az össznépi semmittevést?
