NINCS KEDVEM JAVÍTANI
Már csak azt kellene valahogy megoldani, hogy dolgozzam is. Mert minden lefoglal. Most például a zene. Aminek éppoly mágikus ereje van, mint a szónak, talán még annál is varázslatosabb.
És ha két napig Chopint hallgatok, az hétszentség, hogy beleszeretek valakibe. De ha Víg Misit, akkor tuti, hogy kudarcok érnek. És még azt is megfigyeltem, hogy ha a kelleténél több a Kiscsillag, olyan vagyok, mint egy amazon. Ha viszont Genesis vagy Black Sabbath szól, akkor mélyen romantikussá válok. Joplin egészen más. Őt mindig szeretem. Tőle mindig dacos leszek és magányos, és nem félek semmitől. Nem úgy, mint Griegnél, aki sebezhetővé tesz, és egyfolytában ábrándozom. Viszont Nina Simone jó. Vele sosem történt még bajom. Legfeljebb szomorú lettem. Akkor meg jött Jarrett, és megszűnt minden testiség.
Zavaros egy ízlésvilág, nem vitás. Én azért elég jól elvagyok vele. És persze bármi megteszi. Csak munka ne legyen.
Mert most is ott áll a rengeteg dolgozat, és már bánom, hogy megírattam, és fogalmam sincs, ki fogja ezt mind kijavítani, pedig tudom, hogy én , de közben készülni kellene az órákra is, és, Istenemre, ez most annyira nem érdekel!
Panaszkodásnak vége. Mély lélegzet és tessék csinálni. Ezt szoktam mondani. Más néven légzésgyakorlat. Úgy hogy megyek és nekilátok. Csak még azt nem tudom, mi lesz a háttérzene. Mert valami mégis csak kell. Hogy egyáltalán értelme legyen.
