ZAVARBAN VAGYOK
Bevallom, ma este nem hoz tűzbe a bölcselet.
Sokkal jobban izgat, hogyan talál majd rám a Kedves, és, ha már itt tartunk, hogyan keressem meg a férfit, akire minden nap, minden órában gondolok?
Mert nem járok sehova.
Hatkor eljövök, aztán a villamos, a troli, aztán fél nyolcra beérek, órák, lyukas órák, aztán a délután, végre négy óra, és ha nem hétfő és szerda, már megyek is haza, tíz perc és ismét a villamos, aztán a másik villamos, aztán leszállok, beszaladok a pluszba, hat óra - fél hét, és már otthon is vagyok, néha beugrom még a gépbe, leírok valamit, hogy ne maradjon nap, amikor nem tettem semmit, amit nem szabad, olyankor szabadnak érzem magam, és közben keressek?
De kit és hol és mikor?
Tízkor mégsem mehetek el egy moziba vagy egy könyvtárba, azzal, hogy "tetszik tudni, én a szerelmet keresem, és majd jönni fog, csak előbb nem értem ide".
Vagy hogyan találjon rám?
A villamoson? A BKV ellenőr? Mert mással nem beszélek. Vagy a Pluszban? És ajánlja fel, hogy segít hazacipelni a könyveket meg a kaját? Még ha akadna is bátor férfiú, nincs az az isten, hogy elfogadjam a segítségét.
És egyébként is. Mit értünk keresgélés alatt?
Hogy eljárok társaságba? Meg előadásokra? Meg rendezvényekre? Na jó, havonta egyszer. De csak a kedvedért.
És, legyen, ahogyan te akarod. Tegyük fel, vannak még csodák, bár nagyanyám szerint nem árt a csodáknak besegíteni.
Egyszóval zavarban vagyok.
Szerinted tényleg menni fog?
