ELIAZAR KÖNYÖRGÉSE
Egyre makacsabbul, egyre dacosabban készülök a találkozásra. Te meg én, Uram, ahogy azt szoktuk. Hogy ne mondhasd, csak akkor nagy a szám, ha messze vagy.
Te mindig messze vagy.
De megtalálsz, Uram, biztosan. Ha megtaláltál a paranccsal, a számonkéréssel, azt hiszem, most is illő, hogy egymás szemébe nézzünk. Te meg én, Uram. Ahogy azt szoktuk.
A többieket ne keverd ebbe. Ők semmiről nem tehetnek. Tették, amit elrendeltél. De nekem, Uram, akaratot adtál. Kemény, önfejű akaratot.
Nem félek tőled. Megismertem minden bűnt. Tudok minden szenvedést. Könyörögtem, ahogyan egyszülött fiad könyörgött. Vedd el tőlem a keserű poharat! Azt válaszoltad, van bennem erő. Akkor hozzád ne lenne elég?
Hiányzik a láthatatlan. Annyira hiányzik, hogy sírni tudnék.
