MINDEN SZÓ
Kíváncsi vagyok, mi jöhet ezek után.
Mennyi volt igaz abból, amit mondtunk vagy mondani véltünk, önmagunknak és egymásnak, mennyire terjed ki a szív hatalma, mennyire képes meglátni a félénk visszatáncolások szövevényében, hogy kedves vagy, kedves és fontos nekem, mennyire válik elrettentővé a hőség, na meg a lehetőség, hogy a lehetőség valóság lehet.
Szeretnék írni most. Mert amire válaszolsz, az mindig más és más irányba fordítja a tekintetemet. A más pedig te vagy, megint és mindörökké, és mennyivel érdekesebb vagy nálam te, akit még sohasem láttam.
Magamból nem szenvedek hiányt. Még több is jut, mint amennyit jónak gondolok. De te? Ajándék vagy. Igazi káprázat, egyfajta csoda.
Vajon mersz-e még megszólítani? Vagy idézel inkább álmokat? "I am not Prince Hamlet, nor was ment to be", és azzal vége?
Nem, ezt valahogy nem hiszem.
Talán, ha már alszom, és azt hiszem, a holnap véget ért, talán majd akkor - itt leszel. És akkor elmerülünk a tengerekben, és éljük a holtak édenét, a délutánt, az estét és az éjszakát, mert nekünk mindent szabad, mert igaz minden szó, mert minden - szó, és minden - igaz.
