KÖNNYEK ÉS FELOLDOZÁS
Kérlek, Uram! Adj öt percet, hogy gondolkodjam. Hogy ne színleljek. Hogy ne akarjak több lenni, mint ami vagyok.
Jól értelek? Ennyire nyilvánvaló? Hogy megtenném-e, dacára annak, hogy tudom, mi mit jelent?
Igen, igen, igen!
Talán mert túl kevés vagyok ahhoz, amit te erkölcsnek hívsz, vagy túl sok szörnyűséget láttam ahhoz, hogy könyörületet reméljek. Nem tudom.
Tudnom kell.
És nem kell sem könnyek, sem feloldozás. És ha jobb úgy neked, hát gyűlölj, vagy ne is láss többé, nekem már mindegy.
Csak ne kérd, hogy hazudjak. Ne kérd, hogy önként mondjak le arról, hogy lássam. Ne kérd, hogy jó legyek, csak azért, hogy örökre elveszítselek!
