AKÁRHOGYAN
Magam sem tudom, mi ez. Csak gondolok rá, a férfira, aki jó, akinél valamiért elidőzik a gondolat - egyre gyakrabban, minden percben, és várom, hogy lássam, és fontos nekem.
Ha ír, boldognak érzem magam. Ha szólít, öröm nekem. Ha tudom, hogy eszébe jutok, úgy érzem, értelme van az életemnek. De nem láttam még.
Ez volna hát a szerelem? Vagy butaság szavakat keresni?
Nem tudom. És talán azt sem, mi történik velem. Most aztán végképp nem tudom. Csak azt, hogy sokat, óráról órára többet jelent.
Ha barátom, úgy.
Ha társam, úgy.
Ha kedvel engem - akárhogyan.
