FREEMAIL VAGY TEMETÉS
A freemail bekrepált.
Már korábban is tudtam, hogy nem egymásnak vagyunk kitalálva, de ez a mai munkamegtagadás elkedvetlenít.
Mert jó, döcögjön. Akadozzon. De ha be sem tölti a leveleimet, ha hülyének tetteti magát, mint aki nem lát, nem tud olvasni, az nem szép.
Különösen ma, Karácsony napján.
Mert mi van, ha levelet várok?
És, Istenemre, várok.
És tudom, hogy írt. Vagy mégsem. Tudom, hogy gondol rám. Vagy másra. És nincs az a szolgáltató, aki elhitethetné velem, hogy egyetlen éjszaka alatt elfelejtett. Vagy mégis.
Úgyhogy most írok. Vagy nem írok.
Hogy Boldog Karácsonyt, meg hogy szeretlek. Vagy talán semmit.
Mert felesleges.
