HÓ ÉS LATYAK
Este lett. Az erdő sötét, a lámpák is alig égnek. Embert nem látni, amerre szem ellát, sehol.
Csak hó és latyak. Meg autók. Amint gondosan beállnak a helyükre, hogy holnap, ha újra havazna, ki se kelljen mozdulniuk. Mert nem könnyű ilyenkor autózni.
Ezért is jó, hogy nem vagy itt. Nyilván rettenetesek az utak. Ráadásul megfázhatnál, és akkor nem ma, de sokáig nem látnálak. Úgyhogy jobb ez így.
Még nézelődöm kicsit, hallgatom, hogy a szomszéd szobában Dömi rágyújt, ilyenkor feltekeri a hangerőt, talán áthívom beszélgetni.
Fő, hogy lassan, nagyon nyugodtan vegyem a lélegzetet.
És ne gondoljak rád. Ne gondoljak semmire. Hagyjam, hogy minden olyan legyen, ahogyan Isten teremtette.
Lenyűgözően nagyszerű.
