FÉLEK, NEM ÉRTESZ
Félek, nem értesz, nem ismersz, azt hiszed, bolond vagyok.
Nem. És ha mégis, nem úgy, ahogyan azt gondolod. Az értelmem működik. Akkor, és amikor engedem. De a Fény otthonában járatlan vagyok. Ott felfüggesztem a földi szabályokat. Ha azt mondod, úgy szeresselek, mint aki a Fény, nem érdekel sem földi korlát, sem emberi körülmény. Hiszek, és tudom, minden sikerül.
De ha megváltozol, ha azt kérdezed, hol van az én Fény Szerelmem, hol látok itt mást, mint egy férfit, aki megpróbál túlélni, egy félcédulás szajhát meg az ő szeretőjét, ha ilyen szavakkal szólsz hozzám, úgy felelek, ahogyan ebben a világban illik. Józanul és racionálisan. És nem beszélek többé az álmaimról. És nem kellesz többé.
Mert nem a magánytól van, hogy szeretlek. Nem a test hiányától. Mert férfiak még csak akadnának. És múlnának csendesen. Jók és kedvesek. De egyik férfival sem érzem azt, amit Veled, még így, látatlanul is, hogy az vagy, akire vártam, aki több vagy, mint én, aki velem vagy lélekben is, és nem csak itt, az ágyban.
Hát ezért nem akarom, hogy elveszítselek.
