LÁZASAN
Kész, elfáradtam. A láz megint erőre kap, én meg feladom. Lefekszem, magamra húzom a takarót, hátha úgy könnyebb, takaró alatt. Aztán majd csak elmúlik. Hiszen nem olyan nagy ügy. Csak a fájdalom. Meg a gyengeség. De reggelre biztosan jobb lesz. Mert holnap javítanom kell. Vagy száz dolgozat vár hiába. És lázasan nehéz. Nagyon nehéz. Mindegy. Ma már nem javítok. Akkor már inkább a lefekvés. Hátha rólad álmodom, és az még ilyenkor is jó. Magányosan és lázasan.
