FÁJ ÉS SZOMORÚ
Fáj, és szomorú vagyok, és elegem van.
Odaadom az életem, az érzéseim, felboncolom a múltamat és a jövőt, és sehol egy fikarcnyi megváltás.
Talán nem jól csinálom.
Talán istennek mégis csak kedvesebb, ha hallgatok.
Ha megtanulom a helyén kezelni a dolgokat.
Egy csepp valóság ott, egy csepp képzelet itt, és nem keverem a kettőt.
Mert így csak bonyodalom származik belőle.
Meg fájdalom, és szomorúság.
Meg az, hogy egyedül vagyok.
