AZUTÁN, HOGY MINDENNEK VÉGE
Nekem aztán mindegy. Ha eddig éltem, hát eddig volt. Eddig tartott a szív lakomája, a szerelem ünnepe.
Egyébként nincs vége semminek. Csak belegondoltam, mi van, ha vége. Mert akkor ugye meghalok. Az egészen biztos. És nem csak a sok életemből egy, hanem én, egészen.
Odalépek Atyám elé, megmondom neki, feladom, Uram, tégy, amit jónak látsz, nem megyek többé vissza abba a világba, szerettem eleget, fájt annyi minden, hogy már szerit-számát sem emlékezem, nem köt már semmi hozzá.
Ez, ez a nyugtalanító pár perc. Amíg szerettem, amíg itt volt, hogy megtörjem a varázst, ez volt, ami számított. És ha kudarcot vallottam, hát tessék. Ideje, hogy visszahívj a szolgálatból.
Ezt mondom majd Neki. És ha nem segít, segítek magamon. Hogy elveszítsem, ami még megmarad. Azután, hogy mindennek vége.
