GYÖNGY ÉS VÉR
Hogyan adhatnám Neked a lelkemet?
Mondjuk tálcára teszem, mint Holofernesz fejét, vagy Keresztelő Szent Jánosét, vagy lábaid elé terítem, mint rózsaszirmot, hogy lépteid halk, puha léptekkel közelítsék meg szívemet, amikor szerelmünk szentélyébe érkezel.
Vagy itt ez a füzér, gyöngy és vér, minden reggel, amikor megérinted a gyöngyöket, lelkemből kezedbe hull egy darab, benne eleven színek, évek, egész törékeny lényem a tiéd, tiéd minden, minden nap, és ha az utolsó gyöngy is elgurul, és csókjaid lemossák rólam a vért, akkor már nem lesz többé, amit adjak neked.
Ez minden, amit neked adhatok.
