PLÁGIUM
Valami különös dolog történik. Megcsaltam magam, és most megkönnyítem, hogy Te is megbocsáss.
Mert nem tudom.
A tiszteletre méltó külső mögött szarkofágba burkolt imposztor lapul, féreg, a szirmaim pedig megsínylették, hogy végignyáladzott rajtam a porlakó, de erre szükség van, hogy napfény helyett a dögvész csókolja fekélyes ajkával az eleven húst, hogy nevetés helyett aggastyánok petyhüdt hímtagja élvezze Zsuzsánna combjait.
Csak hát a pillanat. Amelyről azt hittük, örök.
Most lecsupaszítva, megszégyenülten áll a fordulón, pellengéren az értelem előtt, amely, mint legfőbb ringyója a jellem és gerinc nélküli létezésnek, ezúttal is, mint mindig, "kancsalul festett egekbe néz".
