MIT SZÁMÍT
Ugyan mit számít, ha a bolondját járatják velem az égiek.
Széles nagy jókedvükben meglöknek, barátságosan oldalba vágnak, jó hecc, mondják, és összekacsintanak.
Hát persze, sütöm le a szemem. Nincs is annál jobb, mint halandókkal tréfálkozni.
De a torkom elszorul.
Én, kezdem dadogva, én azért jöttem, mert élni akarok.
Vidámságuk tovább fokozódik.
Aztán hogy képzeled? Netán örök életre vágysz?
Nem, hadarom zavartan, csak alamizsnáért jöttem. Egy maroknyi szeretetért.
Értetlenül néznek egymásra.
Szeretetért? Azt hiszed, hogy attól élni fogsz?
Nekem ezt mondták, válaszolom, miközben egyre jobban feszengek, mert láthatóan a terhükre vagyok.
Kelletlenül veszik tudomásul a jelenlétemet.
Már éppen távozni készülök, amikor megnyílik fölöttem a boltozat, és az oszlopcsarnok elcsöndesül.
Egy férfi alakja bontakozik ki a fényből.
Elindulok.
Ők kétkedve nézik álmomat.
