KIVESZEK PÁR NAP SZABADSÁGOT
Annyira elfáradtam, hogy még beszélnem is nehéz. Egy ideig most csak Neked írok, a Kedvesnek, aki már elfelejtett, persze, csak ha akarod, egyébként átmegyek depribe, az meg már olyan unalmas.
Úgy érzem magam, mint akit összevertek. Már csak a hús van rajtam, nem véd semmi, és fáj.
Mindenki azt kapja, amit megérdemel, tudom. De annyira jó volna elájulni, addig sem érezni, amíg a sebeket beborítja a bőr.
Csak egy perc, egy nap, csak ne kéne újrakezdenem!
