ANGYAL A KISSZOBÁBAN
Elképzellek, amint takarítasz és mosolyognom kell.
A mozdulataid lassúak? Megfontoltak? Vagy leteszel valamit? Nem, mégsem. Hova is tennéd? Talán megállsz egy percre, hogy elgondolkodj. Igen, így jó. A többi most nem érdekes. Az íróasztal is megteszi. Pár dolgot még ki kell vinni, de egyre tűrhetőbb.
Különös látvány az ember, amint a leghétköznapibb teendőket végzi. Megfeledkezik szinte mindenről. Legfőképpen arról, hogy magára öltse a társasági álarcok egyikét.
Őrületesen nehéz például kávét főznöm úgy, hogy közben úrinő vagyok. És határozottan mulatságos, ha szakszerűnek próbálok tűnni a mosogató körül. Ilyenkor történnek a legnagyobb galibák. Úgyhogy meg sem próbálom. Fő, hogy elkészüljön a kávé, meg használható legyen a kisszoba.
Hát ezért mosolygok.
Mert magam előtt látlak, és még sosem láttam angyalt takarítani.
