hanah - lezárt blog

lezárt blog

Friss topikok

HTML

lövölde tér és társai

2009.06.30. 19:02 | hanah | Szólj hozzá!

LÖVÖLDE TÉR ÉS TÁRSAI

 

Lehetek közönséges? Megengedhetem magamnak a fényűzést, hogy idézzem Woody Allent és elküldjek mindenkit anélkül, hogy a pontos szöveget leírnám?

Vegyük olybá, hogy megtörtént.

Átvertek, átvert az Isten, átvert az anyám, mert megszült, ahelyett hogy kötőtűvel hajtott volna el az élők közül, meg ez a blog is átvert, mert azt hittem, látsz, olvasol, ha már én nem látlak, soha, és most tessék, a gépház a képembe röhög és azt mondja, válasszak avatart.

Akkor már inkább a Swarz.

Úgyhogy, pá, megyek a Lövölde térre, van ott egy kifőzde, ha gondolod,  találkozhatunk.

 

https://www.youtube.com/watch?v=XCc2-yJvBCM&feature=related

 

Címkék: swarz

késő délután

2009.06.30. 18:30 | hanah | Szólj hozzá!

KÉSŐ DÉLUTÁN



Elfáradtam. Azt hiszem, pihennem kell. Ami nem jelent mást, csak hogy takarítani kezdek, közben megpróbálok elvonatkoztatni attól a kutyaütő magánytól, amelynek hála annyit beszélgetek.

Talán este. Akkor talán az ököljogról sem hazudok többet. Mert igen, a világ ezerszer erősebb nálam. És persze megdögölhetünk emelt fővel is, szabadon, de azért mégis csak megdöglünk.

 

Címkék: ököljog

farkasvér

2009.06.30. 16:36 | hanah | Szólj hozzá!

FARKASVÉR

 

Ma valahogy az egész nem érdekel. Látom, próbálod összerakni az életed, te is, mint a többi, mint ha magamat látnám.

Mondd, még mindig hiszed, hogy te meg én, akik soha, egyetlen percre nem felejtettük el, hogy társ- és hontalan vendégei vagyunk a napnak, hiszed, hogy mint a mesékben, egymásra találunk és élünk boldogan?

De hiszen ezért kellett, hogy elhagyjuk egymást. Mert az olyanoknak, mint mi, nem terem éden. Mi azért jöttünk, hogy ne találjuk meg a bölcsek kövét.

Egyébként, mi magunk vagyunk a kő. Na persze ne gondolj semmi méltóságteljesre. Annyi itt a sár és a hordalék, hogy az atyaisten se látná meg homlokunkon a bélyeget. De azért mégis. Az ősismeret egy-egy darabkáját hordjuk a szívünk helyén és ezért - testvérek vagyunk.

Vagyis fölösleges találkoznunk. Én, köszönöm, megvagyok. És szerintem mások is. Minek bonyolítsuk az össznépi semmittevést?

 

Címkék: össznépi semmittevés

terápia

2009.06.30. 15:14 | hanah | Szólj hozzá!

TERÁPIA

 

Beszélni akarok veled. Elegem van a megértő hallgatásból, elegem van mindenből.

"Akarja elmesélni?"

Fekszem, kiterítve, ezen az analitikus pamlagon, és nincs kedvem semmihez. Még te is sok vagy.

A rejtőzködés, a várakozás, hogy nem írsz, nem nekem, hanem egyáltalán, és van benned véna, van benned átütő erő, de az nem érdekes.

Te már csak így szeretsz. A befejezetlen regényeddel, amit tűzre kellett volna vetnem, akkor, a legelső napon, az el nem küldött üzenettel, amit Annának ígértél, nem nekem, az elfelejtett emlékeiddel.

Mit tegyek? Várjak Filippiben, amíg nem szűnik meg a nap, hogy lássalak? Üljek elefánthátra és menjek Afrikába, mielőtt porig rombolnám a várost?

Ismersz. Iszom egy kávét, lenyomok még egy cigarettát.

Van ennél jobb terápia?

 

Címkék: i.m. c.g.jung

féltve szerető istenek

2009.06.30. 13:23 | hanah | Szólj hozzá!

FÉLTVE SZERETŐ ISTENEK

 

Egyszerűen hihetetlen. Hogy itt vagyok, hogy álnevek mögé rejtőzve arról írok, ami az unalomig egyszerű, ami annyira középszerű, hogy még csak nem is nevetséges.

Vagyok. Emléke annak, hogy egy másik világban láttál, hittél, megszerettél. Emléke annak, hogy megfutamodunk. Kezünkben gyűrött zsebkendővel, torkunkon nyöszörgés tör elő.

Ne hidd, hogy van kímélet. Az Istenek féltve szeretnek - azt teszik gyermekeik is.

Mit vártál? Azért jöttem, hogy bosszút álljak.

 

Címkék: bosszú

berith

2009.06.29. 23:36 | hanah | Szólj hozzá!

BERITH

 

Nevetséges az egész. Még Heltai is több részvéttel bánt a szereplőivel, mint én - velem.

Nincs lant, nincs szívtipró melódia, csak csend - csend mindenütt.

És akkor? Talán csillagokkal, áldással telibb az éjszaka? Vagy változatlan, hosszú léptekkel rója útját a vándor?

A hold felkel. A nap csillogva szórja sugarát.  És persze holnap is.

Ma este morzsák - szentjános bogarak.

 

Címkék: szivárvány

világok vége

2009.06.25. 21:56 | hanah | Szólj hozzá!

VILÁGOK VÉGE

 

Szerintem csak a bűnösök félnek a villámoktól. Vagyis bűnös vagyok. Isten kitárja hatalmas karját, ordítva tör a gyönge nemzedékre, mindent elpusztítani akar.

Talán így van ez rendjén. És ha fáj, csak az fáj, hogy nélküled. Mint ha nem volnék egy. Nem volnék világ. Hanem volnék világtalan.

 

Címkék: világtalan

búcsú

2009.06.14. 10:59 | hanah | Szólj hozzá!

Kedves Olvasóm!

 

Mint annyiszor, ma ismét félreértesz. Amit írok, érzés, hangulat, nem több. Valóság? Ugyan! Mikor volt valóság az álom? Mikor volt igaz a képzelet?

Búcsúznom kell. Az időm lejárt. Írok majd még - más sorsot, más életet.

 

Üdvözlettel:

Eliyah

Címkék: félreértés

szegénylegény egy másik nap alatt

2009.06.14. 06:02 | hanah | Szólj hozzá!

SZEGÉNYLEGÉNY EGY MÁSIK NAP ALATT

 https://www.youtube.com/watch?v=hvroru92jUo

Olyan védettségben nőttem fel, amelyben apám teljes biztonságot teremtett nekünk. Ő intézett mindent. A papírokat, a számlákat, a telefonokat, még a szerelőket is. Anyám, aki munkáslány volt, apámnak hála, bejárónővel és nevelőnővel tengette napjait.

Valahogy így történt, hogy elfelejtettek megtanítani a küzdelemre. Azt mondták, legyek jó feleség, ne hazudjak, legyek őszinte, szeressem a férjem és a gyermekeimet, tartsam össze a családot, meséljek, énekeljek, esténként maradjak nő - nagyjából ennyi.

Hogy idekint hideg és nyirkos minden, hogy a férj magadra hagy, mert nyűg vagy és kolonc, hogy a szeretőnek csak a tested kell és hogy hazudj - ezt elfelejtették mondani.

Így lettem tökéletlen és üzletképtelen. És mindig hittem, hogy valahol, ha másutt nem, egy másik nap alatt, él egy szegény legény, akinek a szerelme én vagyok.

 

Címkék: szerelem szerelem

tolvajok szerelme

2009.06.14. 05:40 | hanah | Szólj hozzá!

 

TOLVAJOK SZERELME

 https://www.youtube.com/watch?v=UeDEZZowKqs

Én azért jöttem a földre, hogy szeressek. Gyűlöljek tisztán, félelem és szégyen nélkül. Ország-világ ellenére, ha kell, de nem vagyok tolvaj!

Mit tettem? Miért? Mert elhangzott a szó: "Szeretlek!"? Milyen kevés kell ahhoz, hogy elveszítsem magam!

Ha szeret, ha nem, ha elhagy, ha nem, ez már csak ennyi. Percek, órák, évek. És mert nincs idő - fájdalmas, ki nem mondott szavak.

 

 

Címkék: évek

tibeti dallamok

2009.06.14. 05:20 | hanah | Szólj hozzá!

TIBETI DALLAMOK

https://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI

Szeretem olvasgatni egyik-másik sorstársam hasábjait. Vannak boldog, vannak beteljesült emberek. Hazudnék, ha azt mondanám, nem irígylem, nem vágyom hasonlóra,  estékbe nyúló éjszakákba, amikor tibeti húrok rezgése járja át a testet és az ölelkezések hosszan, lágyan olvadnak bele a sóhajokba.

Épp most vesztettem el a kedvesem. És mert annyira szeret, elfelejtettte mondani.

Vártam, a nevét ismételtem három éven át, reméltem, választ kapok, aztán rájöttem, manapság ez is divat - odébbállni anélkül, hogy a másik tudna róla, majd észre veszi, hiszen a szerelmes szavak halott sziklákon visszhangzanak.

Nem bánom. Méltatlan véget méltatlan szerelem ér. Isten majd őt is elkíséri, megóvja, ahogyan engem is. Az én Istenem. Akit ma elhagyott.

 

Címkék: az én istenem

elcsendesülő gondolat

2009.06.13. 22:09 | hanah | Szólj hozzá!

ELCSENDESÜLŐ GONDOLAT

 

Bolondság. Félteni, aki sosem volt, nincs miért. Üldözni, aki távozni akar, hiábavaló. Marad azért a szeretet. Hogy boldog legyen velem vagy nélkülem, de semmi képpen nem boldogtalan - velem.

Címkék: velem

szombat megint

2009.06.13. 18:54 | hanah | Szólj hozzá!

SZOMBAT MEGINT

 

Szombat megint. Egyedül, otthon, délután. A házaspárok sétálnak, a férfi, akit szeretek, családjával tölti a napot - jó nekem.

Így ötven fölött fölösleges hinnem, hogy a lelkem új. Nem jár már semmi. Eltévedek.

Miután az életemet házasságban töltöttem, hontalanul, nem értem, mi ez az egész. Talán nincs is rám szükség.

Maradok itt. Várva a csodát és téged. Mert hogy szerető legyek, titkolt, megvetett, az még az olyen elvetemült gonosztevő gyomrát is megfeküdné, amilyen én vagyok.

 

Címkék: otthon

ez viszont már olyan szomorú

2009.06.08. 18:54 | hanah | Szólj hozzá!

EZ VISZONT MÁR OLYAN SZOMORÚ

 

Azt hiszem, elég.

Nem érzem már az eltökéltséget, hogy megosszam veled a félelmet, hogy elmondjam, honnan jöttem és honnan megyek - soha.

Mi közöd hozzám? Mi közöd neked az egészhez?

Aztán eszembe jut, hogy szomorú vagyok. És hogy azt olvastam: "Ez viszont már olyan nagyon szomorú..." És persze másról szól. De valóban az.

 

Címkék: de tényleg

kétsoros

2009.06.02. 23:48 | hanah | Szólj hozzá!

KÉTSOROS

 

Június. Milyen iszonyúan kiégtem. Milyen halkan, finoman hull a hó. Kész őrület. A végén még elbőgöm magam.

 

Címkék: június

vágyak és testiség

2009.06.02. 22:29 | hanah | Szólj hozzá!

VÁGYAK ÉS TESTISÉG

 

Tudod, a képek gyakran anélkül törnek elő a lélekből, hogy hívnánk őket.

Nem tudom, miért a három férfi arc. A szelíd, szomorú szívű, aki érzi, a vágy kezében játék, nem több, az udvaronc, akinek behízelgő modora mögött az érdek, a pillanat mámorát kergető önhittség szívja el belőlem a lelket, és végül a gyilkos, aki még csak nem is élvezi, hogy megöl. A munkáját végzi. Hóhér. Tulajdonképpen a jótevőm.

Nem tudom, miért ők támadnak fel a múlt zavaros vizéből, de tudom, a vágyainknak legfeljebb eszköze vagyunk.

Az ész nem működik. Ha működik, becsapja önmagát. És szinte mindegy, kit választunk, miért, mert ha egyszer választottunk, egy életen át hurcoljuk választásunkat.

Na persze, ha ő is akarja. Mert máskülönben mehetünk tovább, amíg a vágyak újabb bájitallal nem részegítik meg az észt s az érzelmeket.

Nem látom be, miként választanánk. A vak véletlen és az ösztönök irányítják figyelmünket az épp kézenfekvő áldozatra, s mi persze rögtön szerelmet rebesgetünk, de attól az még ösztön. Vágy. Két harmad részben testiség.

A semmi nem helyettesíthet semmit. A szótlan esték nem csak nekünk, a vágyainknak is gyilkosa. Az öleléstől megfosztott test ma-holnap a lelket fertőzi meg.

Hogy ki tehet velem és mit? Nem tudom. Velem - mindenki bármit. A gyermekemmel semmit talán.

 

Címkék: képek

szép este szép alkony után

2009.06.02. 22:04 | hanah | Szólj hozzá!

SZÉP ESTE SZÉP ALKONY UTÁN

 

Igazából mindig is magányos voltam. Amolyan társtalan különc, vagy ahogy ők mondják, aranyos kislány, kissé kelekótya, kissé vibrál, kissé tökéletlen, nincs benne mérték, nincs benne jómodor, nincs az embernek tőle egy perc nyugta sem.

Úgyhogy nem csodálkozom. Ha Don Quijote visszavonulót fújt, mert belátta, hogy alkalmatlan vagyok bárminemű konszolidált párkapcsolatra, ha hazaporoszkál az ő Rosinantéján, hogy belevesse magát a blogok sűrűjében rejtőző lovagregényekbe, megértem.

Magam is ezt tenném. Igaz, előbb még elrabolnám magam, beállítanék ide úgy éjfél és hajnal öt között, azt mondanám magamnak, egy életem, egy halálom, jössz te velem, ha mondom, mert olyan zavaros a te elméd, hogy nálad már csak jobban tudhatom, aztán fognám magam, és világgá vinném önmagam.

Na persze hercegek nincsenek.

Aki van, mind ezüst autóval furikázik, biciklit tárol a lépcsők alatt, esténként tévét néz, barátok között, meg rajzfilmet, és persze esze ágában sincs kibújni a jó meleg háziköntösből, hogy keresztülgyalogoljon a városon, mindezt csak azért, hogy álmosan kérdezzem, mi a bánatot keres itt éjnek idején.

Vagyis nem lop el senki. Olyannyira nem, hogy kezdem megkérdőjelezni a szobám valóságát, mert hogy ajtó van rajta, de azon lélek se be, se ki, vagyis mint ajtó felesleges, vagyis nincs, és akkor én sem vagyok, mert hogyan lakhatnék egy ajtó nélküli szobában, ha egyszer minden nap beugrom a sarki kisboltba, meg néha a lottózóba is.

Szóval bolondság ez úgy, ahogy van. Meg ahogy én vagyok. Látható jelek nélkül kivetve önmagamból - önmagamtalan.

 

Címkék: bolondság

szép szelíd szavak

2009.06.02. 17:35 | hanah | Szólj hozzá!

SZÉP SZELÍD SZAVAK

 

Bénultság. A döntés előtti önfeledt merengés. Kábultság, amely a külső szemlélő előtt elmélyült játéknak tűnik.

Az agyam lázasan dolgozik. Vesztettem. Nem játszmát, nem egyszeri csatát, hanem megmérettem és könnyűnek találtattam.

Velem őszinte - őt megkíméli a fájdalomtól.

Istenem, csak egyszer ne mondaná férfi, hogy erős vagyok és elbírok bármit! Csak egyszer lehetnék az, akit nem hagynak el egy másik nő iránti szánalomból!

Nincs feloldás. Nincs semmi, amit tehetnék. Nézem, amint elnézést kér, mosolygok - megöl. Még harag sincs bennem. Így volt ez mindig, és így is marad.

Én csodálatos vagyok - ezt mondta minden kedvesem. Olyan csodálatos, hogy mindegyik elhagyott.

Nem tudom, hogyan lázadok fel Isten ellen. Halkan és szelíden, hogy ne tudjon róla még Ő sem. Legfőképpen Ő. És talán senki sem.

 

Címkék: kímélet

szophia

2009.06.02. 05:13 | hanah | Szólj hozzá!

SZOPHIA

 

Milyen bölcs vagy.

A gyermek, aki önmagában elcsendesül. Így teszek én is. Leülök, rakosgatom a műanyag kockákat, elgurítok egy üveggolyót - hogy pörög!

Látod, nem fáj. Már elfeledkeztem arról, hogy tegnap akaratom volt, már gyönyörködöm.

Nincsenek vágyaim. Talán elaludtak. Talán lábujjhegyen járnak, hogy ne zavarják a gyermeket.

Amúgy, ha lázadtam, hidd el, nem volt alaptalan. Akaratom külső tényekre, más emberekre irányult. Létük és érzéseik akaratomon kívül esett.

Azt mondod, engedjem el a vágyat? Hova? A négy fal közé? Vagy éljek mással, máshogyan? Az nekem nem megy.

Próbálok belefeledkezni a semmibe. És persze fáj. És kudarc. És sosem bocsátom meg, hogy itt vagyok.

De hogy meghallgatsz, mégiscsak jó. Jobb nem leszek. Legfeljebb csendesebb. És talán túlélek még egy napot.

 

Címkék: gyermekbölcselet

tea délelőtt

2009.06.01. 11:51 | hanah | Szólj hozzá!

TEA DÉLELŐTT

 

A nap, azt mondják, leáldozott. Én pedig festett égitestek mögött unatkozó démonaimhoz fordulok.


Nem ismerem magam. Nem tudom, mit érzek, nem tudom, mit akarok. Ma is csak annyit látok, a hangulataim, a szeszélyeim egyik percről a másikra repítenek az égbe vagy éppen engednek zuhanni, magamra hagyván, mint ha nem éppen őket követve szédített volna meg a mélység. Gyűlölöm a végleteknek ezt a játékát, a türelmetlenségnek ezt a szenvedélyét, amely egészen kiszolgáltatottá tesz.

Most látni akarlak, azonnal, nem akarok várni, nem akarok remélni, jövőbe nézni, akarok most, mindent, aztán, mert amit kérek, meg nem kaphatom, széttörök mindent, hogy akkor inkább írmagja se maradjon annak, mennyire vágytam, pusztuljak én, ha a világ, ha te, nem lehetsz enyém.

És akkor hideg és számító lesz bennem az értelem. Józanul és cinikusan mesél azokról a bolondokról, akik a szerelem sűrűjében örökre elvesztek, egyedül bolyongtak, egyre a kedvest várva, amíg lelkük elhagyni kényszerült a megcsúfolt testet.

Ilyennek látom magam, és éjszakánként annak a bírónak a hangját hallom, aki egykor így szól: "Nem tudott várni? Majd én megtanítom."

Hogy gyűlölöm érte! Hiszen csak egyszer élek, most, itt, nélküled! Mire várjak? Hogy örökre elvesszen a perc? Hogy elmúljon a lázálmok utolsó emléke is?

Pedig éppen ezt tanulom. Várni. Ki tudja meddig, és ki tudja, megéri-e, hogy lássalak? És ha látlak, vajon kellünk-e egymásnak? Hiszen minden perc, amit külön töltünk - az életünk. A te és az én életem. Nem a miénk.

Iszom egy teát. Attól kristályszerűek lesznek a gondolataim.

Lefürdöm. Kérlek, ha eljön az idő, szólj.

Még ha semmit sem ígérhetek.

 

Címkék: démonok

örökké itt

2009.05.31. 22:56 | hanah | Szólj hozzá!

ÖRÖKKÉ ITT

 

Nem bírom. Nem tudom kivárni.

Beszedek valamit, hogy múljon az idő, a semmi, ami csak a tudat számára létezik, de pokollá teszi a létezést, mert nem engedi, hogy ott legyek, veled, aztán már tényleg mindegy.

Jöhet az önfelejtés, a kábulat, a semmi, a semmit nem akaró enyészet, csak ezt ne, csak ne most!

Felejts el engem! Hagyj elmennem! Engedd, hogy ne érezzelek!

 

Címkék: nélküled

asztalbontás

2009.05.31. 22:27 | hanah | Szólj hozzá!

ASZTALBONTÁS

 

Ezentúl már mindig így marad. Nem én leszek a karjaidban, nem én maszatolom el a rúzst, nem én alszom el a mondat közepén, reggel nem nekem hozod a kávét.

Nem tudom, miért. Nem tudom, mire számítottam. Talán, hogy nem egy hét alatt bújsz vissza a házipapucsba, nem egy éjszaka kell, hogy a paplan alatt megfeledkezz a télről, amelyet itt hagytál, de nem kellett hozzá egy hét sem.

Csak ez a csend. Ez a hauzgság dübörög az agyamon. Amúgy nem fáj, nem érdekel az egész. Van mindenre megoldás. Csak még nem tudom, mi az.

És egyáltalán. Minek ide megoldás.

Nem elég felállni az asztaltól és elmenni, ahogy az egykor volt szokás?

 

Címkék: szokás

idolum diabolicum

2009.05.30. 20:29 | hanah | Szólj hozzá!

IDOLUM DIABOLICUM

 

Mintha körbe, egyre csak körbe repültem volna. Míg végül megszédültem, és most, a zuhanás után, tehetetlenül és tétlenül nézem, amint körém sereglenek a madarak, éles csőrükkel belém-belém hasítanak, nem bánom, félig-meddig már amúgy is halott vagyok, de mintha éreznék még. Nem fájdalmat. Ez már nem az. Lassan már a félelemnek sincs felettem hatalma. Csak a kérdés. Csak az nem enged még nyugodni.

Repülnék! Bár újra szárnyalnék Veled! Féltelek. Hamis várakat építünk, múlatjuk a soha vissza nem térő időt, és hisszük, van még mit egymásnak mondanunk. Pedig nincs már, csak csend. Olyan sűrű, olyan rettenetes, hogy a szavak nem tudnak áttörni azon a némaságon.

És mégis szerettem Őt. Szerettem, pedig nem volt soha. Nem láttam, nem ismertem, de hittem, hogy szeret, és olyan hálás voltam, annyira szánalmasan boldog, hogy szeretnem kellet. A fájdalomért, a félelemért. Azért, mert szerettem.

 

Címkék: bálványimádás

napok

2009.05.28. 22:05 | hanah | Szólj hozzá!

NAPOK

 

Napok. Végeláthatatlan napok. Látszat sikerrel, látszat kudarccal, látszat túléléssel. Miközben halott, dermedt vagy álmában sóhajt a szív.

Fázom. Nincs senki, akit ölelni vágynék. Csak egyetlen éjszakát szeretnék, a csendben, egyedül, magányosan, valahol a csillagok között, hogy ne tartozzon senki, és ne tartozzak senkinek.

Jól van, ez megvolt. Elmondhatod, hogy újfent megálltad a helyed, végigcsináltad, bevégezted, bevégeztél mindent, mindent, ami rád méretett.

És akkor mi van? Talán kizökken tengelyéből az idő? Vagy köréd sereglenek az istenek?

Ugyan!

Egy volt ez az Úr végtelen napjai közül. Egy. Ha nem is a legjelentéktelenebb.

 

Címkék: csillagok között

töredék

2009.05.26. 21:50 | hanah | Szólj hozzá!

TÖREDÉK

 

A köldökzsinór. Amely a magzatot a szívhez köti a méhen át. A hurok a nyakam köré fonódik. Én vagyok a magzat és a méh. Megfulladok.

 

 

Címkék: köldökzsinór

süti beállítások módosítása